< 2017 >
Augusztus
H.K.Sze.Cs.P.Szo.V.
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031   

Probléma esetén

Bármilyen helyi környezeti vagy természetvédelmi problémával keresse az Egyesület vezetőségét, vagy írjon nekünk: info@nate.hu

Adószám

18704211-1-13

Hírlevél

Monthly Archives: augusztus 2016

Védjegy, élőben

A havasi cincér hazánkban védett (eszmei értéke 50000 Ft), a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) a sebezhető fajok közé sorolja.

Minap Nagykovácsi szélétől csak futamodásnyira (valóban sokan szoktak erre futni nap mint nap) a Kutyahegy ösvényein kóborolva, még el nem szállított farakásra bukkantam. Rovarászhoz illően átbogarásztam a felhalmozott, változó vastagságú fákat, s mint annyiszor most is kellemes meglepetés ért, ugyanis több más faj mellett havasi cincéreket (Rosalia alpina) is sikerült megfigyelnem.

Ugye minden helyi lakosnak ismerős ez az állat, ha máshonnan nem, hát akkor a faluban több helyen is fellelhető Duna–Ipoly Nemzeti Parki tájékoztató táblákról. A hazai nemzeti parkok logói közül több ábrázol madarat, növényt, vagy utal élőhelyre, de csak a Duna–Ipoly Nemzeti Park védjegye rovar, abból is az egyik legnépesebb állatcsoportból a bogarak közül. dinpi_logo

Joggal kérdezhetik, hogy ezen az alacsony középhegységi területen miért él egy magashegységi faj. Valójában csak a magyar név adója tréfált meg minket, hiszen ez a faj Algériától a Kaukázusig terjedt el, s élőhelyei főként a Mediterráneum és Közép-Európa gyertyános-tölgyeseiben és bükköseiben vannak. Bár ki tudja, ha a klímaváltozás ilyen tempóban folytatódik, ezek az erdőtípusok hamarosan az egykori havasi területekre szorulnak vissza.

Eddig 35000 a cincérfélék családjába tartozó fajt írtak le a tudósok világszerte. Hazánkból pedig 216 fajukat ismerjük. Nagy többségük fásszárú növényekben fejlődik, de vannak fűfélék gyökereit fogyasztó fajaik is. A lárvák maguk rágta járatokban élnek. Fejlődésük lassú, hiszen a tápanyagban nem túl dús faanyagot eszik, s bizony „felkopna a rágójuk”, ha bélrendszerükben nem lennének cellulóz és lignin lebontó szimbionta baktériumok.

Földi halandó csak kivételes szerencsével találkozik a havasi cincér lárvájával. (Fotó Dr. Csóka György)

… csakúgy mint a havasi cincér bábjával. (Fotó Dr. Csóka György)

Nem kell azonban aggódni, hogy otthonainkban kárt okoznak, mert az egy évnél régebben elpusztult fát nem fogyasztják. A kifejlett bogarak, az imágók, többnyire nem táplálkoznak, hanem a lárvakori zsírtartalékokat élik fel. A fajok zömének imágói szürkületkor aktívak.

A havasi cincér rokon fajokhoz képest vékony szárnyfedőinek alapszíne hamvaskék, melyet hat, fehérrel vékonyan keretezett fekete folt díszít. Hosszú csápízeinek végein fekete szőrpamacsok erednek. A nagyobb cincérfajainkkal szemben a teste eléggé lapos, hossza 16–38 mm. A hímek tekintélyes csápjai majd kétszer olyan hosszúak mint a testhosszuk, míg a nőstényeké csak alig haladja meg azt.

Egy időben és helyen fordul elő a havasi cincérhez hasonlító egyetlen hazai cincérfajunk a gyászcincér (Morinus funereus). Tőle azonban könnyen elkülöníthető, mertez utóbbi foltjainak száma csak négy, és azok sosem olvadnak össze harántszalaggá, torukon nincs folt, valamint csápjuk sem tarka.

A nőstények tojásaikat olyan sérült ágcsonkok, törzs olyan részeit keresik, amelyek  még a friss sérülés nyomán kiserkenő nevek illatát árasztják. A tojásokat bükk, gyertyán, kőris, hárs és juhar kérge alá rakják. A kikelő lárvák 2–4 évig fogyasztják a fatestet. Bábozódás előtt a lárvák még kirágják a röpnyílást, majd ezt követően a visszahúzódnak a fatest belsejébe, ahol bábkamrát készítenek. Májusban, júniusban ott bábozódnak, s hamarosan kikelnek. Hazai cincérfajok közül ők a legkésőbben kikelők közé tartoznak, hiszen legtöbb rokonuk ekkor már régóta rajzik.

A havasi cincér középhegységeinkben még viszonylag elterjedt, de sehol sem gyakori. Ennek okát manapság mindenekelőtt abban az erdészeti gyakorlat magyarázza, mely nem vagy csak kevés idős és holtfát hagy az erdőben, veszélyeztetve ezzel számos elhalt fa anyagát lebontó szervezet életesélyeit. Nagy kiterjedésű tarvágásokat, nagyobb kiterjedésű nyílt területekkel körbevett erdőfoltokat korlátozott röpképességük miatt nem tudják benépesíteni. Az erdészeti ültetvények, ahol hiányoznak az idősebb tápnövényei szintén alkalmatlanok számára.

A 2014 decemberi fagykár komoly károkat okozott a profitorientált erdészeti gazdálkodásnak. A Pilis és a Budai-hegység erdeiben rengeteg fa károsodott, de az erdőben kinn hagyott nagymennyiségű holtfa ugyanakkor számos élőlény számára teremtett jobb életlehetőségeket, köztük leginkább a holtfán élő, úgynevezett szaproxilofág életmódú fajoknak.

A havasi cincér úgynevezett Natura 2000-es jelölő faj, azaz szerepel az Európai Unió madárvédelmi, illetve élőhelyvédelmi irányelvének mellékletében. Ez azt jelenti, hogy itt felsorolt fajok és élőhelyek közösségi jelentőségűek, ezért a tagállamoknak olyan területeket kell kijelölni, ahol ezek hosszú távú fennmaradása biztosított. A fokozottan védett területeken a gazdasági szempontokkal szemben a természeti értékek fenntartása a fő cél, azaz a természetvédelmi szempontok felül kell írják a gazdasági eredmény mindenhatóságát. A holtfában élő fajok érdekében legalább az ilyen erdőkből legkésőbb kora tavaszig ki kell(ene) szállítani a kitermelt faanyagot, hiszen mint azt külföldi vizsgálatok is igazolják a nyárig „kinn felejtett” rönkök valóságos ökológiai csapdaként működnek. A nőstények ide rakják le a tojásaikat, s kikelő lárvák aztán később kályháinkban végzik be máglyahalálukat.

Peregovits László