< 2017 >
December
H.K.Sze.Cs.P.Szo.V.
    123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031

Probléma esetén

Bármilyen helyi környezeti vagy természetvédelmi problémával keresse az Egyesület vezetőségét, vagy írjon nekünk: info@nate.hu

Adószám

18704211-1-13

Hírlevél

Monthly Archives: szeptember 2016

Szinglik a hegyen

Még a természetkedvelők nagy része is a szöcskéket, a sáskákat és a tücsköket egymás szinonimájaként kezeli, kisebb dicsőségére biológia oktatásunknak. Mindegyikük az egyenesszárnyúak rendjébe tartozik, de azon belül három erősen elkülönülő csoportot alkotnak, mind testfelépítésük, hangképző szerveik és életmódjuk alapján. A sáskákat és a szöcskéket a laikusoknak is igazán egyszerű elkülöníteni egymástól első pillantásra is, a csáp hossza alapján. A sáskák csáphossza sosem haladja meg a testhosszuk felét, szemben a szöcskékkel, akiknek legalább a testhossz felénél vagy annál hosszabb a csápjuk. A tücskök csoportjának leválasztása első pillantásra nem ilyen egyszerű, főleg a trópusokon. A Kárpát-medence területén azonban ez sem bonyolult, hiszen jellegzetes hengeres, fekete, illetve a házi tücsök esetében sárgásbarna testük, a kb. a testhosszal azonos csáphossz, s a hátukra laposan boruló sárgás szárnyaik őket is könnyen elkülöníthetővé teszi a többi egyenesszárnyútól. S ha már a rendszertan vizein evezünk, akkor érdemes szót ejteni az imádkozó sáskákról is, akiket szintén az egyenesszárnyúak közé szoktak sorolni, holott még csak nem is rokonaik, hiszen egy teljesen másik rovarcsoport, a fogólábúak rendjének egyetlen hazai képviselői.

A sáskák kizárólag növényekkel táplálkoznak – ezen belül is a fűféléket kedvelik leginkább. Ezt ugye mindenki kívülről fújja, hiszen az emberek és sáskák közötti „történelmi konfliktusnak” is ez az oka, mert a „modern” embernek is alapvető táplálékát is a fűfélék, mint pl. a gabonafélék adják. Az persze igaz, hogy ezt a sáskák – tömeges túlszaporodásuk idején – ritka nagy hatékonysággal művelik. Nem véletlenül mondjuk, hogy sáskahad lepte el a konyhát, egy-egy csapat nagy zabálása után látván a készletek megcsappanását. S noha a rovarok, s köztük az egyenesszárnyúak is gyakorta kerülnek csemegeként a trópusokon a terített asztalokra (nem mellesleg sok helyen az étrendben ők alkotják a legfőbb állati fehérjeforrást), az emberiség sok nagyságrenddel kevesebb rovart fogyaszt, mint amennyi haszonnövényt felfalnak a rovarok. A szöcskefajok zöme ugyan ragadozó, de akadnak köztük növényevők, s néhányuk pedig vegyes táplálkozású. Ez utóbbi jellemző a hazai tücskökre is.

E nyúlfarknyi, akarom mondani tojócsőnyi bevezető után egy olyan fajt mutatok be röviden, mely a méltán szerepelhetne Nagykovácsi virtuális természetrajzi dicsőség tábláján.

Ez a faj pedig nem más, mint hazánk és Európa egyik ritka, erősen veszélyeztetett és egyben legnagyobb rovarfaja a fűrészlábú szöcske. E faj nemcsak nálunk, hanem már több európai országban is a kipusztulás szélére sodródott. Ha eltűnik egy újabb különleges életmódú, szaporodású rovarral lenne szegényebb faunánk.

A fűrészlábú szöcskét nem lehet mással összekeverni. Karcsú testének a hossza a tojócsővel együtt a 10–14 centimétert is meghaladja.

A fűrészlábú szöcskét nem lehet mással összekeverni. Karcsú testének a hossza a tojócsővel együtt a 10–14 centimétert is meghaladja.

Európában öt Saga faj él, de ezek közül Magyarországon csak a fűrészlábú szöcske (Saga pedo) fordul elő. Ez a legnagyobb elterjedési területű Saga faj, mely Portugáliától Belső-Ázsiáig fordul elő foltszerűen. Európában elterjedésének északi határa Csehországban és a Felvidéken húzódik. Áreájának legdélebbi lelőhelyei pedig Szicíliában és Kazahsztán déli részén találhatók. Ismert hazai lelőhelyei: Aggteleki karszt, Zempléni-hegység, Bükk, Mátra, Cserhát, Naszály, Börzsöny, Visegrádi-hegység, Pilis, Budai-hegység, Vértes, Velencei-hegység, Bakony, Keszthelyi-hegység, Mecsek, Villányi-hegység és nagy meglepetésre megtalálták Bugacon is. Noha a fenti felsorolás alapján is látható, hogy számos helyen előfordul(t), azonban mindenütt nagyon ritka és sajnos több régebben ismert lelőhelyéről már ki is pusztult.

A fűrészlábú szöcskéhez hasonló faj nincs a hazai faunában. Karcsú testének a hossza a tojócsővel együtt a 10–14 centimétert is meghaladja. Testükhöz képest nagy fejük van. Rágóik nagyok, erősek. Homlokuk sima, rendszerint két barna homlokponttal. A csápok hossza meghaladja a test háromnegyed részét is. Az elülső két pár lábon erős, fűrészszerű tüskesor húzódik. A harmadik pár lábuk hosszabb, vékonyabb, a többi szöcskefajéhoz képest szinte „erőtlen”. Színezetük a környezethez idomuló zöld, esetleg zöldes barna. Hatalmas termete ellenére nehezen észrevehető faj, ha nem mozdul, szinte mindig észrevétlen marad. Zavarás hatására megmerevedhet, s egy időre kataleptikus állapotba is kerülhet.

A fűrészlábú szöcskét hatalmas rágói és első két pár lábainak tüskesora teszi hatékony ragadozóvá.

A fűrészlábú szöcskét hatalmas rágói és első két pár lábainak tüskesora teszi hatékony ragadozóvá.

Közismert az egyenesszárnyú fajok hangadó képessége. A tojócsöves fajok esetében a jellegzetes hangot a szárnyak összedörzsölésével keltik, hallószervük pedig az első láb combján lévő úgynevezett timpanális szerv. A hangadás nemcsak a fajtársak fellelését segíti, hanem információt ad azok térbeli elhelyezkedéséről és kondíciójáról is (rivalizálás). Persze a parazitáik és a ragadozóik sem restek ezt az információt felhasználni. Most bemutatott fajunk esetében ennek persze nincs jelentősége, hiszen a hangképzésre szolgáló szárnyak hiányoznak.

Az egyenesszárnyú fajok lárvái szárnyatlanok (pontosabban csak szárnykezdeményeik vannak), s csak amikor a fejlődésük során elérik az ivarérett kort, akkor fejlődik ki a szárnyuk. A fűrészlábú szöcske azonban teljes élete során szárnyatlan marad, szemben afrikai rokonaival.

A fűrészlábú szöcskének nincsenek hímjeik, csak nőstény egyedei ismertek, szemben közeli rokonaival. Szaporodási rendszerük nem ivaros, hanem szűznemzés. Ez azt jelenti, hogy a nőstény által lerakott, de meg nem termékenyített peték is teljes értékű fejlődésre képesek.

Tojócsövük hosszú, enyhén felfelé ívelő, hasonlóan több szöcskefajéhoz. A nőstények a talajba 3–6 cm mélyre tojják a petéiket augusztus-szeptember hónapban. Egy-egy alkalommal ugyan csak néhány tojást tojnak, de a teljes tojásszám akár héttucatnyi is lehet. A tojások lerakása után a nőstény legyengül, majd elpusztul. A petékből természetes körülmények között általában 2–3 év vagy ennél hosszabb nyugalmi állapot múlva kelnek ki a lárvák, ezzel is biztosítva egy-egy évben kedvezőtlen körülmények átvészelését. Sőt még azt is megfigyelték, hogy az elhullott állatban maradt érett petékből is életképes lárvák kelhetnek ki.

A május–júniusban kikelő lárvák hat lárvastádium után vedlenek ivarérett rovarrá, imágóvá, ha megérik. Ugyanis mint sok rovarra, rájuk is jellemző a kannibalizmus, főleg fiatalabb lárvakorban. Kísérletek bizonyítják, hogy még bőséges táplálás esetén is a ketrecbe összezárt több kis lárvából a teljesen kifejlett kort rendszerint csak egyetlen példány éri meg.

Ragadozó, táplálékának túlnyomó többségét rovarok teszik ki. S miként a sas sem kapkod legyek után, a fűrészlábú szöcskére sem jellemző, hogy saját testméretétől lényegesen kisebb prédára támad. A lárva állapotú egyedek a puhább kültakaróval (kutikulával) rendelkező rovarokat, a kifejlett egyedek nagyrészt sáskafélékkel táplálkoznak.

A fűrészlábú szöcske menüjén zömmel sáskafajok szerepelnek.

A fűrészlábú szöcske menüjén zömmel sáskafajok szerepelnek.

Az imádkozó sáskákhoz hasonlóan az esetek nagy részében lesből kapja el zsákmányát, igaz kevésbé hatékonyan, hiszen összetett szemeikben lévő elemi optikai egységek (ommatidiumok) száma kevesebb, mint a fele az imádkozó sáskáénak (ez utóbbi kb. 8-9000). S noha, ha egyszer megragadta zsákmányát, azt ő sem ereszti, de az kétségtelen, hogy az imádkozó sáskák fogólábaihoz képest kevésbé profi apparátusról van szó az ő esetében. Gyengébb látásuk és kevésbé szofisztikált fogólábak híján más módszerhez kell folyamodnia. A táplálékát képző sáska- és szöcskefajok ugyanis nappal aktívak, a fűrészlábú szöcske viszont alkonyatkor vadászik, mikor a prédái már kevésbé aktívak. Lopakodva cserkeli be a már nyugalomban lévő áldozatát, s azt erősen tüskézett első két pár lábával ragadja meg, majd erős rágóival annak a fejét és torát harapással roncsolja, így bénítva idegrendszerét. A fűrészlábú szöcske gyakran nem a zsákmányejtés helyén táplálkozik, hanem egy nyugodt helyre hurcolja zsákmányát, ahol szokatlan testtartásban, hátsó lábairól a talaj felé függeszkedve fogyasztja el azt.

Természetes ellensége az ízeltlábúink közt nincs, rovarevő emlősök, madarak, hüllők támadása ellen tövises lábaiknak erőteljes rúgásaival, illetve erős rágóival védekezik. Igaz, ehhez csak végső esetben folyamodik, s amíg lehetséges, igyekszik támadóját riasztó pózolással – elülső tövises lábait széttárva felemeli, rágóit a lehető legnagyobbra nyitja – elriasztani.

Élőhelyei a háborítatlan száraz sztyepek, sztyeplejtők. Hazánkban a középhegységek sztyeplejtőin és sziklagyepeiben él. Itt a lágyszárú növényeken tartózkodik, s csak elvétve kapaszkodik fel bokrokra. Többnyire kis egyedszámú populációkban élnek, bár rejtőzködő életmódja miatt nagyon nehéz az egyedszám megállapítása. Civilizációs hatások gyérítik, vagy éppen teljesen lehetetlenné teszik létezését. A hozzánk közeli Hárs-hegyen és a Gellérthegyen valószínűleg már kipusztult. A Nagykovácsiban is előforduló erdőtüzek is veszélyeztetik, hiszen például a Bükkben a kisgyőri 1992-es erdőtűz után eltűnt, s azóta nem találják.

Védett, NATURA 2000-es faj, melynek fennmaradását leginkább élőhelyeinek a természetes/természetközeli állapotban való megőrzése biztosítja. (Bővebben lásd nate.hu)

Óvjuk, s becsüljük meg jó szerencsénket, ha a természetben is összeakadtunk vele!