< 2017 >
December
H.K.Sze.Cs.P.Szo.V.
    123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031
Probléma esetén
Bármilyen helyi környezeti vagy természetvédelmi problémával keresse az Egyesület vezetőségét, vagy írjon nekünk: info@nate.hu
Adószám
18704211-1-13
Hírlevél

DIGITÁLIS KORUNK MÉRGEZŐ ÖRÖKSÉGE

Idén 2017 november 18–26. között lesz az Európai Hulladékcsökkentési Hét [Ön csatlakozott már?]. November 4-én (szombat) 8:00–12:00 óra között az Általános Iskola hátsó parkolójában (Nagyszénás utca) veszélyes és elektronikai hulladék gyűjtés lesz (hogy mit lehet leadni). Ennek kapcsán tesszük fel a kérdést, vajon tudja-e, hogy miért veszélyesek az elektronikus hulladékok.

E-hulladék

A definíció egyszerű, minden olyan eszköz, ami hálózati áramról (legfeljebb 1000 V váltakozó feszültségű, illetve 1500 V egyenfeszültségű árammal működő berendezés), akkumulátorról vagy elemekről működik, elektromos vagy elektronikai hulladéknak, röviden e-hulladéknak minősül. A lista szinte végtelen hosszú: számítógép, nyomtató, mobiltelefon, villanyborotva, kenyérpirító vagy televízió, hűtőgép stb.

Az e-hulladékok kezelésére az Európai Unió 2003-ban irányelvet adott ki, melyet egy évvel később követtek a hazai vonatkozó jogszabályok (a 264/2004. sz. kormányrendelet, valamint a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium – hol van már ez a minisztérium? – 15/2004. sz. végrehajtási rendelete). Az elektronikai berendezések továbbá a termékdíjas kategóriába tartoznak, ezért a termékdíj törvény (1995. évi LVI. tv.) hatálya alá is tartoznak.

A szigorú szabályozás nem véletlen, hiszen például az USA-ban lerakott szemétnek csak 2%-át adja az e-hulladék, ugyanakkor az összes veszélyes hulladéknak 70%-át ez teszi ki.

Jogszabályi kacskaringó

A jogszabály szerint a tartozékok, mindaddig, amíg részei az elektromos berendezéseknek, azokkal együtt kezelendők. Amint kikerülnek azonban belőlük, már nem tekintendők e-hulladéknak. A gépjárművekben működő elektronikai berendezések a jogszabály értelmében ezen eszközök csak akkor számítanak e-hulladéknak, ha azokat utólag szerelték be a járműbe. A gyárilag beépített eszközök (például rádió, CD-lejátszó) a gépjármű tartozékai, következésképpen rájuk a hulladékká vált gépjárművekre vonatkozó jogszabály alkalmazandó.

Az e-hulladékot a jogszabályok „lakossági jellegű” és „nem lakossági jellegű” (az EU-s irányelvben household waste és non-household waste) csoportba sorolják. Egy számítógép vagy egy nyomtató pl. lakossági jellegű, míg például egy fénymásoló nem lakossági jellegű e-hulladék, függetlenül attól, hogy a selejtezésre ítélt eszközt éppen hol használták.

Kötelező visszavétel

A lakossági e-hulladék begyűjtése nagy kihívás. Egy részt térben szétszórtan helyezkednek el, valamint a begyűjtés az adott személy felelősségérzetére apellál. Ezzel szemben a vállalatoknak azonban egy bizonyos nagyság fölött hulladékgazdálkodási tervet kell készíteniük. 2005 óta a kiterjesztett gyártói felelősség elve alapján jogszabály kötelezi az elektromos készülékek forgalmazóit a hulladékká vált berendezések visszagyűjtésére és részleges újrahasznosítására. A lakosság térítésmentesen adhatja le hulladékká vált elektromos berendezéseit lakossági hulladékgyűjtő udvarokban és elektronikai készülékeket forgalmazó kereskedőknél és üzlethálózatokban. A jogszabály értelmében minden elektromos berendezéseket árusító bolt – még a legkisebbek is –, kötelesek átvenni a régi berendezést, ha a vevő azonos funkciójú terméket vásárol.

Magyarországon csak speciális engedéllyel rendelkező cégek végezhetnek hulladékkezelést függetlenül annak fajtájától. Sajnos illegális vállalkozók is vannak, akik kiszedik a készülékekből a még használható alkatrészeket – ez még nem lenne baj – értékesítésre, viszont a többitől rövid úton megszabadulnak, nem törődve az irányelvekkel.

Ha ezek az eszközök a kukába kerülnek, akkor a kommunális hulladékkal megegyező utat járnak be, és a bennük található veszélyes anyagok a csapadékvíz hatására kimosódnak vagy égetés során a levegőbe jutnak.

Milyen veszélyes anyagokat tartalmazhat az e-hulladék?

Az összes veszélyes összetevők listázására már csak terjedelmi okok miatt sem vállalkozhatok, de néhány legfontosabb anyagot az alábbiakban megemlítek.

Ólom – A természetben főleg oxidjai és más vegyületei fordulnak elő, melyek élő szervezetbe jutva kiszorítanak egyéb, létfontosságú fémeket (vasat, cinket, kalciumot). Sejtméreg. Vesekárosító, fiatal korban a szellemi fejlődést is hátráltatja. Az ókortól a késő középkorig az ólom-acetátot édesítőszerként és kozmetikumok alkotórészeként használták, ezzel súlyos köszvényt és egyéb megbetegedéseket okozva. Az ólomból készült vízvezetékek, étkezőeszközök voltak a szervezetbe való bejutás másik útjai. Szerencsére ma már nem használják üzemanyag adalékként az iparilag fejlett országokban, viszont a fejletlenebbekben, mint megannyi másik továbbadott, elavult technológia, ott a mai napig problémát jelent.

Báriumvegyületek – Vízben, illetve savakban (így a gyomorsavban is) oldható vegyületei kivétel nélkül nagyon mérgezőek. Tünetei a rossz közérzet, hányás és hasfájás mellett a fokozódó izomgyengeség és izombénulás. Az akut mérgezés tünetei: erős nyálfolyás, kólika, hasmenés, hányás, szívritmuszavarok, a vázizomzat bénulása. A légzés bénításával pedig fulladásos halált okoz.

Berillium – A természetben ritkán előforduló alkáliföldfém. Belélegzett pora különösen veszélyes. A szövetekre maró hatású; krónikus, életveszélyes allergiás betegséget válthat ki. Rákkeltő, izomsorvadást okozhat, szív és májkárosító.

Higany – Rendkívül kis töménységben is gátolja a fotoszintézist. A táplálékláncon keresztül az élelmiszerekbe is eljuthat (Minamata­betegség). A higany és gőze, valamint vegyületei heveny vagy idült mérgezést is okoznak. Az előbbi tünetei a fémes szájíz, a nyelőcső-, gyomor- és bélfájdalom, a hasmenés és az ájulás, az utóbbi esetben szájnyálkahártya-gyulladás, ingerlékenység, fáradékonyság, foghullás, kézremegés, ideggyulladás, emlékezetkihagyás is felléphet.

Kadmium – A kadmium főként a táplálékkal jut az emberi szervezetbe. Kadmiummal leginkább szennyezett élelmiszerek a máj, a gombák, a kagylók és más puhatestűek, a tengeri moszat és a lenmag. A műtrágyázás bevezetése óta sajnos feldúsult a mezőgazdasági területeken, így minden élelmiszerbe bejuthat. A mérgezés tünetei: szív- és veseelégtelenség, a magas vérnyomás. Belélegzése súlyosan károsítja a tüdőt, így akár halált is okozhat. Pora, gőze rákot okoz, csontelváltozásokat idéz elő és többnyire halálos kimenetelű.

PBDE (Polibrómozott difenil észterek) – Műanyagok gyulladáskésleltetésére alkalmazott vegyületek. Elsősorban a zsírszövetekben és a vérben halmozódik fel, biológiailag gyakorlatilag nem bomlik le. Svéd tudósok kimutatták, hogy 1972 óta 40-szeresére emelkedett koncentrációja az anyatejben.. Máj, pajzsmirigy és idegrendszeri mérgezéseket, kisgyermekekben pedig mentális és fizikai fejlődési zavarokat okoz.

Dioxin (TCDD) – Rendkívül erős méreg, mutagén, teratogén és rákkeltő hatású, a természetben gyakorlatilag lebonthatatlan anyag. Zsírokban oldódik és bioakkumulálódik. Sokféle élettani folyamatra hat, következményei nagyon összetettek és alig kiismerhetők. A vietnami háborúban lombtalanításra kipermetezett „Agent Orange” nehezen bomló szennyezőanyagaként súlyos egészségi károsodásokat okozott és okoz ma is. A háztartási hulladékban mindig akadnak klórtartalmú szénvegyületek, mint például a PVC. Ezekből a szokásos 700–800°C való égetés közben dioxin is keletkezik, ezért veszélyes hulladékot csak 1200°C felett szabad elégetni. Rossz hír, hogy a dioxin által mérgezettek kezelésére semmiféle megelőző vagy gyógyító eljárás nem ismert.

Mikor válnak veszélyessé az elektronikai berendezésekben található veszélyes anyagok?

Rendeltetésszerű használat mellett ezek az eszközök nem jelentenek veszélyt a környezetre állítják a gyártók. Kommunális hulladékká válva az égetés vagy csapadékvíz hatására a bennük található, addig kötött állapotban lévő veszélyes anyagok a környezetbe jutnak.

Újrahasznosítás

Miért érdemes gyűjteni és leadni a feleslegessé vált elektronikai berendezéseket? Az elkülönítetten gyűjtött elektronikai berendezések alig szennyezik a környezetet. A legtöbb eszköz fémanyaga és a nyomtatott áramköri lapok fémtartalma újrahasznosítható, ezzel hozzájárulunk a rohamosan kimerülő természeti erőforrásokkal való takarékoskodáshoz.

Az elektronikai alkatrészekkel beültetett nyomtatott áramköri lemezek például a legkülönfélébb összetevőket tartalmazzák, melyek között több, környezetre veszélyes anyag található. Az üvegszál erősítésű műanyag lemezek égéskésleltető anyagot tartalmaznak. A forrasztáshoz ón-ólom ötvözetet használnak, az alkatrészekben réz, arany, ezüst, palládium, az áramforrásokban higany és kadmium is megtalálható.

Munkahelyeken és otthonainkban rengeteg elektromos és elektronikai hulladék keletkezik. Elektronikus eszközeink avulási tempója ma még a fogyasztói társadalomban eddig megszokott (megszokható-e/elfogadható-e egyáltalán?) mértékét is meghaladja, s ennek következtében hatalmas mennyiségű veszélyes hulladék keletkezik.
Hiába vannak a szabályok és szabványok, hiszen az elektronikus hulladéknak csak kb. a harmadát hasznosítják újra. 2012-ben az EU országaiban az egy év alatt megtermelt 9,5 millió tonna csupán egyharmadát sikerült begyűjteni, ami nemcsak gazdasági veszteség, hanem súlyos környezetvédelmi probléma is. A maradék kb. 6,2 millió tonna hulladékból 1,5 millió tonnányit illegálisan exportáltak; 3,5 millió tonnányit szabálytalanul és helytelenül dolgoztak fel; 750 ezer tonna esetében ellopták az értékesebb alkatrészeket; 750 ezer tonnányi a szemétbe dobtak. A lakosok számához viszonyítva az egyébként környezettudatosnak ismert Norvégia és Svájc termeli a legtöbb e-hulladékot.

2014-ben világszerte 41,8 millió tonna elektronikai hulladék keletkezett, melynek mindössze 16%-át hasznosították újra.

E-hulladék cunami

Az ENSZ becslése szerint 2017-ben 50 millió tonna e-hulladék keletkezik. Az USA Környezetvédelmi Ügynöksége szerint pedig ez a leggyorsabban növekvő mennyiségű szeméttípus. Aggasztó trend, annak fényében különösen, hogy az ENSZ Környezetvédelmi Programjának felmérése szerint a világ e-hulladékának 90%-a (!) illegális kereskedelem és lerakás tárgya. Mindez annak ellenére történik, hogy az OECD országokból (fő termelők) tilos a nem-OECD országokba szállítani az e-hulladékot. Afrikai és ázsiai országokba (elsősorban Ghána, Nigéria, Kína, Pakisztán, India és Vietnám) kerül illegálisan e hulladéktípus túlnyomó többsége is, hasonlóan a „fejlett” világ többi mocskához. Egy 2015-ös jelentés szerint a szabálytalanul feldolgozott e-hulladékon a tisztességes újrafeldolgozás költségeit akarják megspórolni. 150-600 millió euróra becsülik azt az összeget, melyet az érintettek így megtakarítanak. A becslések szerint 800–1700 millió euróra rúg a még a begyűjtés előtt ellopott drága anyagok és alkatrészek értéke.

Van kiút?

Egyfelől a remélhetően szigorodó jogszabályok betartásának kikényszerítése, másfelől a fogyasztói magatartás változása jelenthet kiutat. Mi, a fogyasztók, ellenállhatnánk vagy legalábbis csökkenthetnénk az újabb készülékek azonnali birtoklására irányuló vágyunkat. Az „okos” telefonok lecserélésének átlagos ideje például az USA-ban csak 18 hónap! Kizárt, hogy ennyi időnként valóban nélkülözhetetlenül fontos fejlesztések történnek, s ha egy pillanatra elgondolkodunk rajta, akkor nem dőlünk be olyan ostoba reklámszövegeknek, hogy a készülék cseréjével megváltozik az életünk. A fogyasztóknak ki kell kényszeríteni továbbá, hogy az eszközök javíthatók legyenek. Például az alulméretezett akkumulátorokat cserélni lehessen vagy a gondosan tervezett avulás miatti gyors tönkremenetel után, ne kelljen kidobni őket és újabb készüléket venni. A használt eszközök piaca is hatalmas, hiszen az általunk levedlett készülékek javítva a világ szegényebb részein nagyon is piacképesek.

A gyártóknak is van bőven tennivalójuk, nem elég a hamis illúziót keltő zöld logót a készülékre biggyeszteni. Csökkenti kell a gyártás során felhasznált veszélyes és korlátozottan hozzáférhető anyagok számát és mennyiségét. A termékeket úgy kell megtervezni, hogy hosszabb élettartamúak legyenek, illetve tönkremenetelük esetén maradéktalanul újrahasznosíthatóak legyenek. Ma az újrahasznosítási hányad nemigen haladja meg 60%-ot.

Ne legyen kétsége, az e-hulladék probléma hatalmas. Évente 20 millió tonnát termelünk belőle a világon. A valaha élt legnagyobb testű állat bolygónkon a kék bálna. Hossza a 29,9 métert, tömege pedig a 173 tonnát is elérheti. Átlagos méretű példányaik testtömege 73–136 tonna. Ha egy képzeletbeli hatalmas mérleg egyik serpenyőjébe beleraknánk a ma a Földön élő valamennyi kék bálna egyedet, a másik serpenyőbe pedig az USA 3,4 millió tonnányi éves e-hulladék mennyiségét, akkor sajnos a mérleg nyelve ez utóbbi felé billenne. Magam részéről a bálnák oldalán vagyok, remélem Ön is velem ért egyet!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.