Leánykökörcsin

Március–áprilisban nyíló virágai kékesibolya színűek, élénksárga porzókkal. A felálló kehelyszerű virágot alul sallangos murvalevelek veszik körbe, s hat, 4–5 cm hosszú kékeslila csészelevél díszíti. A bársonyos szőrökkel borított szára csak a virágzás vége felé nyúlik meg, ekkor jelenik meg rajta a 3 örvösen álló, gallérozó fellevél. Egymagvú aszmagterméseik vannak. Bibeszálaik szőrösek, éretten tollasbokrétát alkotnak. Ezzel a röpítőkészülékkel a koranyári szelek messze hordják az érett magvacskákat. Mikor nedvesség éri csavarodott szárukat, kiegyenesedik, és a magot a földbe fúrja. A kifejlett növény 10–40 cm-re nő meg. Gyökere vastag, karószerű és elég mélyre nyúlik, átültetésével ezért se próbálkozzunk, mert szinte biztos pusztulása várható. Természetvédelmi célú szaporítása előnevelt magvakból történik.
A kökörcsin-fajok Eurázsia mérsékeltövi sztyeppzónájában élnek. A leánykökörcsin Közép- és Kelet-Európa sztyepprétjein, szikla- és pusztafüves lejtőin, erdőspusztáin, főként meszes talajokon fordul elő. Melegkedvelő.
Mérgező. Népi gyógyászat a belőle készült teával asztmatikus görcsöket csillapították, fejfájás enyhítésére itták. Vesebetegségek, köszvény, csúz gyógyítására ritkán még ma is használják.

Leánykökörcsin

Leánykökörcsin

Tovább az eszköztárra